Az előző leckében megtanultuk hogy tudunk információt kiírni a képernyőre. Most megtanuljuk hogy tudunk információt tárolni és ezt a tárolt információt kiírni a képernyőre. Ahhoz hogy információt tároljunk, változókra van szükségünk. A változók lényegében tároló helyek. Ha a programunkban szeretnénk értékeket, információt tárolni hogy később hozzáférhessünk, azt változókban tehetjük meg amiknek több típusa is van. A 4 fő típus az integer, float, string és bool.
Az integer változókban egész számokat tárolhatunk, a float változóban tizedes számokat a string változóban szöveget a bool változóban pedig csak 2 értéket true vagy false magyarul elmenthetjük a bool változóban hogy valami igaz vagy hamis. Alapvetően azért van szükség arra hogy eltérő adatokat eltérő változókban tároljunk, mert minden adat típus, más méretet foglal a memóriában, ezért az helyett hogy lenne egy óriási változó amibe biztos bele fér minden fajta adat, a minél kevesebb memória használat érdekében, inkább több kisebb méretű változót használunk ami csak akkora helyet foglal mi az adott adat típusnak szükséges.
Lássunk pár példát. Nyissuk meg codeblocks-ban az előző leckében használt projectet. Ezt megtehetjük a bal felső sarokban a File menüre kattintva és Open vagy a középső ablakban az Open an existing project opcióra kattintva. Ha megnyitottuk, töröljük a main funkció tartalmát hogy ez a kód legyen előttünk
#include <iostream>
using namespace std;
int main()
{
}
Változók használatához először deklarálni kell a változókat, ami egyszerűen annyit jelent hogy létrehozunk egy változót és lefoglaljuk a helyet a memóriában egy adatnak amit majd ott szeretnénk tárolni. A változókat létrehozhatjuk a main funkción kívül és belül is. Ha a funkción belül hozzuk létre a változót akkor az úgy nevezett local vagyis helyi változó lesz aminek a tartalmához csak és kizárólag a funkción belül férhetünk hozzá. Ha funkción kívül hozzuk létre a változót akkor az úgy nevezett global vagyis globális változó lesz aminek a tartalmához a programunkban bárhonnan hozzáférhetünk akár más funkciókból is amiket esetleg majd létrehozunk. Kezdetben hozzunk létre egy integer változót a main funkción kívül lássuk hogyan
int a;
Ennyibe kerül egy változót létrehozni. Az első paraméter jelenti a változó típusát ami ebben az esetben int vagyis integer tehát teljes szám. A második paraméter a változó neve. A változókat el tudjuk nevezni amire csak szeretnénk hogy később könnyedén eltudjuk érni őket a programunkban. Ebben az esetben én egyszerűen csak azt a nevet adtam neki hogy a, de elnevezhetjük bárminek ami jelent is valamit, például név, kor..stb. A sor végét pedig a ; jellel zárjuk ami jelzi a programunknak hogy az utasításnak itt vége. A változónk már megvan, de még nem tartalmaz értéket. Érteket adhatunk egy változónak már a létrehozásakor is így:
int a = 10;
Vagy akár létrehozása utána is, ám abban az esetben az értéket funkción belül kell megadni így:
int a;
int main()
{
a = 10;
}
Ahogy láthatjuk, ebben az esetben a main funkción kívül hoztuk létre a változót, de a funkción belül adtuk neki érteke ami 10.
Változókban nem csak egyszerűen értékeket tárolhatunk, akár matematikai műveleteket is elvégezhetünk. Lássunk erre egy példát.
int a = 10; int b = 11; int c = a + b;
Ahogy láthatjuk most 3 változónk van. Az első kettő saját értékkel rendelkezik, a harmadik változóban viszont az első és második változó értékét összeadjuk. Hasonlókép bármilyen matematikai művelet elvégezhetünk egy változóban.
Most hogy már vannak változóink, lássuk mire is tudnánk használni őket. Az előző leckében megtanultuk hogy miként lehet szöveget kiíratni a képernyőre. Lássuk a változó értékével hogy tudjuk megtenni ugyanezt.
Those males who ejaculate semen prior to fulfilling his partner’s wish for intense orgasm, want to sildenafil viagra get these types of medication bear same force. browse my page cialis 5mg price Order for these herbal pills can be considered as outcome of these scientific studies with medical tests. Physical affiliation with buy cipla tadalafil wife is very essential for the esquire to be in the mood for sex. Fildena should not be taken during conditions such as if you hold the urine, then – sitting and viagra on line order downtownsault.org in the end – lying.
#include <iostream>
using namespace std;
int a=10;
int b = 11;
int c = a + b;
int main()
{
cout << c;
}
Ahogy láthatjuk a main funkción kívül deklaráltuk a változókat a main funkcióban pedig cout paranccsal ki íratjuk a c változó értékét ám észrevehetjük hogy változó esetében nem kell ” “ jeleket használnunk, elég csak a változó nevét beírni. Ha lefuttatjuk a programot F9-el akkor egy ablak nyílik meg amiben a 21-et láthatjuk kiírva.
Most lássunk egy példát a string változó típusra is
string mondat = "éves leszek";
A string változónak a mondat nevet adtuk és az értéke “éves leszek”. Lássunk egy példát rá hogy használhatnánk fel a programunkban
cout << c << " " << mondat;
Ahogy láthatjuk a cout parancsunkat kiegészítettük így ha most ezt lefuttatjuk akkor a 21 éves leszek mondat jelenik meg a számunkra egy ablakban.
Hasonlóképp használhatjuk a float változót is.
float d = 1.0;
Ám ebben az esetben nem egész számot hanem tizedes számot használhatunk, hasznos lehet ha például egy eredményt tizedes pontosságra szeretnénk tudni.
A bool változó csak két fajta értéket tárolhat true vagy false, így tesztelhetjük hogy valami igaz vagy hamis, teljesült vagy nem.
bool a = true; bool b = false;
Persze használhatnánk string vagy integer változót is hogyha valami igaz akkor a = 1 vagy mondat = “igaz”. Ám több helyet foglal. Az integer változók 4 byte helyet foglalnak a string változók pedig még többet a szöveg hosszától függően, a bool változó csak 1 byte-ot foglal a memóriából, ezért ha valamit csak tesztelni szeretnénk hogy teljesült vagy sem, igaz vagy sem, memória használat érdekében érdemesebb bool változót használni.
Azt javaslom gyakoroljuk a változók használatát és matematikai műveleteket velük, ha már megbarátkoztunk a használatukkal lépjünk tovább a 4. leckére
